Vajon milyen lehet a globalizált világ térképe?

2017.09.01. 00:37

Könyvrecenzió a Geopillanat című könyvről 

"Azt gondolnánk, hogy az információs társadalom korában csökken a földrajzi tér jelentősége. Ezzel szemben a valóság az, hogy tudásunknak csak egy része, az úgynevezett digitalizálható tudás áramoltatható globálisan az információs technológia segítségével. Van viszont a tudásnak egy mélyebb dimenziója, amely csupán személyes, szemtől szembeni interakciókkal adható tovább, és csak így termelődik újra..."

Vajon milyen lehet a globalizált világ térképe?

Soha nem látott ipari, technológiai és tudományos fejlődésnek lehetünk szemtanúi napjainkban. Olyan században élünk, ahol a tudásnak és a kreativitásnak van a legnagyobb szerepe, és ahol az eddig működő modellek, térképek és receptek már nem funkcionálnak. Áttöréseket értünk el a mikro- és makrovilág kutatásában; a részecskefizikától és a géntechnológiától a mesterséges intelligencia fejlesztésén át a gravitációs hullámok kutatásáig. Az alternatív energiaforrások felhasználásában és nem utolsósorban az információs és kommunikációs technológiai fejlesztésekben. Globális gazdaságunknak köszönhetően a tőke, a munkaerő, az információ, a tehetség és a tudás távolságokat áthidalva tör utat magának – foglalja össze Geopillanat című, tavaly megjelent könyvében Csizmadia Norbert. A mű célja nem kevesebb, mint térképet és iránytűt adni az olvasó kezébe ahhoz, hogy el tudjon igazodni eme modern, globalizált világ térképén. De vajon pontosan működik-e ez az iránytű? Minden megtalálható-e ezen a térképen? Írásomban ezekre a kérdésekre keresem a választ.

A tájékozódásban kulcsszerepet kap a geográfia és a geopolitika – állítja Csizmadia Norbert, aki végzettségét tekintve település- és területfejlesztő geográfus. Első pillantásra azt hihetnénk, hogy szakmai és hivatali elfogultság húzódik meg a geopolitika kitüntetett szerepe mögött. Aki azonban jobban beleássa magát e fiatal, a földrajz és a politikatudomány szintéziséből született tudományterület nemzetközi szakirodalmába, láthatja, hogy egyre több publikáció jelenik meg és vizsgálja a világot a geopolitika szemüvegén keresztül. Ha ez még nem volna eléggé meggyőző, megjelent két másik, ugyancsak fiatal tudományterület, a geopolitika édestestvérei: a geoökonómia és a geostatisztika a maguk egzaktabb eszköztárával, a dolgok mérhető és számszerűsíthető leírásával. Valami elkezdődött, valami megváltozott a világban – ezt mindannyian érezzük –, ám az már kevesebbünkben tudatosul, hogy mi is ez pontosan…

A világ folyamatait nemcsak leírni, hanem minősíteni is akaró két alapvető világnézet, a globalizáció támogatóinak és ellenzőinek köre áll szemben egymással – vélik sokan. Mások túlzottan elnagyoltnak látják a gondolkodás és a gondolkodók e törésvonal mentén való felosztását. Ilyen például A nagy sakktábla szerzője, Zbigniew Brzezinski, aki az értékalapú ellentéteknél sokkal nagyobb szerepet tulajdonít az érdekalapú ellentéteknek és a reálpolitikának. A világot egy sakktáblához hasonlítja, ahol a történelem egy soha véget nem érő játszma, kulcsfiguráknak és mellékszereplőknek számító országokkal. George Friedman ezt tovább árnyalja a Gyulladáspontokban: szerinte a kulcsszerep kevésbé országokhoz, inkább a határvidékekhez köthető; olyan forrongó és a történelem során állandóan változó területekhez, ahol az etnikai, nyelvi, kulturális határvonalak rendszerint nem esnek egybe a tényleges államhatárokkal.

Az említett szerzők és elméletek nélkül aligha érthetjük meg Csizmadia Norbert munkáját, amely komplex leírást ad a világról. Erénye, hogy nem nélkülözi sem az érték-, sem az érdekalapú ellentétek szerepének hangsúlyozását, ugyanakkor nem mondható, hogy egyértelműen elfogult lenne a globalizáció híveinek vagy az ellenzőinek irányában. Bár a nagy paradigmaalkotók többségéhez hasonlóan a Geopillanat is hajlik arra, hogy egy jól felépített világkép mellé gyűjtse össze mindazokat a szerzőket, érveket és hivatkozásokat, amelyek alátámasztják és megerősítik azt. Ennek a világképnek a középpontjában a földrajz áll mint magyarázó erő. Ha a matematika a tudományok királya, amely a legélesebb logikával bír – írja a szerző –, akkor a földrajz a tudományok királynője.

A világ megismerésének a legjobb eszköze – teszi hozzá –, amely rég túllépett a zártságán, és a legkülönfélébb tudományterületekkel lépett reakcióba. A földrajz nem ért véget, ahogy azt Richard O’Brian a kilencvenes évek elején megjelent Globális pénzügyi integráció: a földrajz halála című könyvében kifejtette, mondván, a gazdasági fejlődés szempontjából a földrajz már nem számít tényezőnek. Csizmadia Norbert amellett érvel, hogy a világ globális átrendeződésével összefüggésben felértékelődött a területi elhelyezkedés. Peter Haggett 1972-ben megjelent Geográfia: A globális szintézis című, közel ezeroldalas munkájára hivatkozik, amelyet időről időre megújítva és átdolgozva adnak ki, és amely a mai földrajztudomány meghatározó munkájává vált. Haggett szerint a földrajz sokirányú kölcsönhatások vizsgálataként fogható fel.

A földrajzi tér elemei hatással vannak a különböző társadalmi, gazdasági, demográfiai jelenségekre, vagyis a földrajz leírja a jelenségek térbeliségét és a térrel kialakított kölcsönhatásrendszerét. A más tudományterületekkel kacsingató és azokkal reakcióba lépő földrajznak azonban van egy korlátja: egyszerre csak egy adott geopillanatot tud kiragadni, mivel elsősorban a jelenségek térbeli és nem időbeli leírásával dolgozik. Innen pedig már csak egyetlen lépés, hogy feltegyük a kérdést: miért nem a jelenségek időbeliségét vizsgáljuk? Mondhatnánk, hogy a földrajzi tér elemei változatlanok, vagy emberi léptékkel mérve igen lassan változnak, gondoljunk csak a kontinensek vándorlására, a hegységek képződésére vagy a Föld pályaelemeinek változására.

Ebbe a képbe azonban nem fér bele az ember éghajlat- és tájátalakító munkája, amely az ipari forradalom óta egyre jelentősebb, és immár globális méreteket ölt. Hasonlóképpen hiányzik belőle a tőke, a személyek, az áruk és a szolgáltatások egyre gyorsabb, egyre kevesebb akadályba ütköző mozgása, a pénzpiacokat jellemző dinamizmus, a hektikusan változó árfolyamok, tőzsde- és hangulatindexek.

A Geopillanat komplex szintézis, amelyből nem hiányzik az ökológiai nézőpont, és a természeti erőforrásokkal való felelős gazdálkodás is figyelmet kap. Ugyanez nem mondható el Thomas L. Friedman, Francis Fukuyama vagy Samuel P. Huntington világképéről, amelyekből részben vagy egészben nem számolnak azzal, hogy az energiatermelésünk, iparunk és a fejlett gazdaság az olcsó, könnyen elérhető, de véges fosszilis energiaforrásokra épül. A gazdasági fejlődés, a globalizáció, a növekvő jólét motorja az exponenciálisan növekvő energiafelhasználás és a gazdasági, ipari fejlődésbe vetett hit, vagyis hogy a Föld eltartóképességének korlátai kitolhatók a növekvő népesség szükségleteinek megfelelően. Ahogy halad az emberiség a Föld eltartóképességének korlátai felé, úgy egyre inkább felértékelődnek a természeti erőforrások és azok térbeli elhelyezkedése, elosztása, gondoljunk csak az ivóvízhiánnyal küszködő országokra vagy az olajhatalmakra.

Az éghajlat változása ugyancsak földrajzi mintázatokat mutat: egyes szigetországokat a tengerszint emelkedése veszélyezteti, aszályok sújtanak számos fejlődő agrártársadalmat, míg más országok ivóvízellátását fenyegeti aszály vagy a gleccserek olvadása, megint más országok tengeri kereskedelmét pedig élénkíti az Északi-sark jegének olvadása. Felértékeli a földrajz és a térbeliség szerepét a napjaink egyre több országot sújtó migrációs nyomás valamint az urbanizáció hatása, a városok felemelkedése a gazdasági prosperitás forrásának tekintett kreatív osztály által. Van még egy, elsőre talán megdöbbentő érve is Csizmadia Norbertnak a földrajz fontos szerepe mellett: ez az internet terjedése.

Azt gondolnánk, hogy az információs társadalom korában csökken a földrajzi tér jelentősége. Ezzel szemben a valóság az, hogy tudásunknak csak egy része, az úgynevezett digitalizálható tudás áramoltatható globálisan az információs technológia segítségével. Van viszont a tudásnak egy mélyebb dimenziója, amely csupán személyes, szemtől szembeni interakciókkal adható tovább, és csak így termelődik újra. Polányi Mihály ezt belefoglalt tudásnak (tacit knowledge) nevezte el. Ebben rejlenek az innováció, a termeléstechnológiák és a sikeres gazdasági működés valódi titkai. Ebben kiemelt szerepük van azoknak a nagyvárosoknak, amelyek tudományos és innovációs központok és emberi találkozások sűrűsödési pontjai. Tegyük azonban hozzá, hogy az urbanizáció egy olyan folyamat, amely a fejlődő országokban rendszerint az agrár-ipari átmenethez köthető, és közelebb visz a növekedés korlátaihoz.

SZERZŐ: Szám Dorottya / KÖVET Egyesület