Szilícium-völgy az egész világ

A korábban egyedülálló Szilícium-völggyel a 21. század eleje óta a világ számos pontján kezdenek versenyre kelni új innovációs központok. Ezek a tech-startupok egyre könnyebben működnek, aminek hátterében az új finanszírozási megoldások mellett a gazdasági válságnak is szerepe van, mert segítségével a hagyományos iparágakból nagy létszámú munkaerő „vándorolt át” a kreatív iparágakba. Ez a tömeg pedig elsősorban a világ nagyvárosaiban koncentrálódik. A 20. század utolsó évtizedeiben a Szilícium-völgy a high-tech innovációk egyedülálló gócpontja volt. Más régiók is próbálták utánozni, de sehol sem sikerült hasonló eredményeket felmutatni. A francia kormány ösztönzésével Cannes közelében létrehozó Sophia Antipolis például sohasem tört ki átlagos technológiai park szerepköréből – misztikusan hangzó neve, a kaliforniaihoz nagyon hasonló klímája, és a környék verhetetlen gasztrokultúrája ellenére. A 21. században viszont már több kihívója akadt a Szilícium-völgynek, amelyek rendre felvették nevükbe a „szilícium”-jelzőt: pl. A New York-i Silicon Alley, a Tel Aviv-i Silicon Wadi, a párizsi Silicon Sentier. Az események hasonló forgatókönyv alapján játszódnak le a világ számos pontján. Berlinben állítólag átlagosan minden huszadik percben alakul egy startup. Párizs jelenleg azon dolgozik, hogy Európa legnagyobb inkubátorközpontját építse fel, Tel Avivban pedig a „startup-nemzedék” kifejezés politikai szlogenből gazdasági valósággá vált. 

Amerikában az ún. unikornisok (az 1 milliárd dollárnál értékesebb startup-cégek) már nem számítanak kuriózumnak, pedig ez mindössze néhány évvel ezelőtt is elképzelhetetlennek tűnt. A fiatalok a világ számos pontján készek megvalósítani újszerű ötleteiket, az Egyesült Államokban működő kockázatitőke-befektető cégek pedig előszeretettel vásárolnak részesedést a tengerentúli cégektől. Emögött számtalan tényező húzódik. Az egyre inkább globalizált világban felgyorsult a működőtőke-áramlás, az innovátorok pedig a hagyományos befektetési formákon kívül egyéb nanszírozási forrásokat is találhatnak, például az egyre népszerűbb közösségi finanszírozási oldalak segítségével. Az ötletek is egyre gyorsabban terjednek, az internet e tekintetben hihetetlenül nagy lehetőséget rejt. 

Az elképzelések megvalósításának, fizikai formába öntésének módjai is hasonló ütemben bővülnek, a globális ellátási láncok és az új technológiák (mint a 3D nyomtatók) jelentősen leegyszerűsítik ezeket a folyamatokat. Mindeközben a 2008-as válság sok hagyományos iparágat érintett igen súlyosan, lehetőséget adva jelentős kreativitástöbblet megjelenésére és felszabadulására. Mivel a meglehetősen mozgékony, jól képzett, kockázatvállaló munkaerő a városi csomópontokban koncentrálódik, a városi élet sokszínűsége, a kreatív munkaterek rendelkezésre állása és a támogató mechanizmusok együttesen segítettek továbbra is fenntartani ezt az innovációs helyzetet.

A nagyvárosok pezsgő élettere meglehetősen vonzó, többek között erre épített például Michael Bloomberg, New York korábbi polgármestere, aki hivatali ideje alatt jelentős forrásokkal támogatta a New York-i Silicon Alley kiépítését, és ösztönözte a fiatalok tevékenységét. A World Economic Forum legutóbbi jelentésében hangsúlyozza, hogy a nagyvárosok már nem csupán az innováció motorjai, hanem az új technológiák kísérleti terepei is (mint például az újraprogramozható terek, az önvezető gépjárművek, a városi kertek vagy az intelligens közvilágítás). A jelentés szerint az „innovációs burjánzás” valószínűleg még csak a kezdet. Azzal, hogy az internet az élet egyre több területét hálózza be, lassan mindenütt jelenvalóvá lesz, és végül a digitális világ megkülönböztethetetlenné válik a fizikai világtól. A „szilícium mindenhol” korszak beköszöntése csak rajtunk áll – ez pedig jelenleg a világ nagyvárosaiban kezd formát ölteni.

Az állam szerepe az innovációban

Az innovációs politikában az állam szerepének megítélése megosztó tényező a nemzetközi párbeszédben. A közelmúltban még számos kutatói elemzésben azokat az országokat emelték ki, amelyekben a kutatás-fejlesztési és innovációs ráfordítások esetében a magánszektor ráfordításainak aránya megelőzte az állami ráfordításokat. Napjainkban azonban erősödik az a vélekedés, amely szerint az állami szerepvállalás létfontosságú egy ország sikeres gazdasági növekedésében, különösen az alapkutatások területén, de számos egyéb téren is (pl. szellemi jogok védelme, gazdasági szabályozások, terület- és városfejlesztési politika). 

A fokozott állami szerepvállalás mellett érvel Mariana Mazzucato közgazdászprofesszor (Sussex University) is. Mazzucato állítása szerint az innováció nem szimbiózison (win-win kapcsolatokon) alapuló rendszer szerint működik, hanem ún. parazitaszisztéma szerint: a nagy kockázattal járó alapkutatásokat állami szerepvállalás segítségével végzik, majd a tudást olcsón a magánvállalkozások rendelkezésére bocsátják, hiszen e tevékenységek összességükben javítják a termelékenységet, és bővítik a humántőkét. Az állami szerepvállalás jelentőségét amerikai és brit példákkal támasztja alá, mindkét államban 1993 és 2004 között a gyógyszeriparban kifejlesztett új hatóanyagok háromnegyede államilag finanszírozott kutatóintézetekből került ki. (Az Egyesült Államokban a K+F ráfordítások negyedét, az alapkutatásoknak pedig 60%-át az állam finanszírozza.) A jelenséget azzal magyarázza, hogy a magánvállalatok nem vállalják a tudományos innovációk körüli rendkívüli bizonytalanságot, kockázatot és költségeket, valamint a hosszú átfutási időket.

A nemzeti szintű, nagyarányú K+F ráfordítások sikeres stratégiáját német és kínai példa bizonyítja. Németország a 2008-as válság után 10%-kal növelte az állami K+F kiadásokat, Kína pedig a következő öt évben 1500 milliárd dollár befektetését irányozta elő hét kulcsiparágba (többek között a környezetbarát és az IT-technológiákba). E ráfordítások a válság ellenére is biztosították mindkét ország piacvezető szerepét a szerszámgépiparban, illetve az IT-szektorban.

Hogy az állam milyen szerepet játszhat az innováció tekintetében kiemelt vállalkozások növekedésében, arra jó példa a Nokia, melynek növekedését a finn kormány befektetési ügynökségen keresztül közvetlenül segítette. E célzott támogatás azonban mára meghaladott paradigmává vált. A trendfordulók következtében az innovatív szektorokban működő vállalatok életciklusa, például a gyors piaci folyamatok következtében, kiszámíthatatlanabbá vált, a hangsúly a tevékenységek hozzáadott értékének növelésében a komplexitás felé tolódott el, a tudományterületek és fejlesztési szereplők összekapcsolódásának, a minél hatékonyabb technológia transzferfeltételeinek biztosítása mentén. A sikeres állami segítségnyújtásban tehát a közös kezdeményezések, az intézményesíte együttműködések támogatása a cél az izoláltan működő, egy-egy szereplőt előnyben részesítő támogatások helyett. 

72. ábra. A startup vállalkozások sikerének kulcsai

Forrás: Intuit: Column Five, Intuit Quickbooks http://www.intuit.com.au/r/infographics/ top-20-entrepreneurial-hot-spots-around-the-globe/