Global World Music – A világzenei fúziók

2018.02.05. 17:18

A népzenetudomány is sokáig tartotta az elitista távolságot a népszerű zenei formákkal szemben, de a világzene (world music) globális piaci térhódításával párhuzamosan a népzenekutatók is egyre nagyobb érdeklődéssel fordulnak a népzene populáris zenei formákban megmutatkozó hajtásai felé.  

 

A nyolcvanas években azokat a zenéket, amelyek a tradicionális népzenére épültek, s keveredtek a legújabb zenei irányzatokkal − a popzené- vel, az afro–latin zenékkel, a funkkal –, azaz a fúziós zenék lemezeit nem lehete a pop- vagy a rockzene kategóriáiba sorolni a boltokban, ezért, hogy elkülönüljenek, és az előadóik jobban szem elő legyenek, szükség volt egy új műfaji elnevezésre. Így születe a world music vagy világzene kifejezés. Érdekességük, hogy a legkülönbözőbb stílusú zenék, előadók és hangszerek keverednek bennük. A 2000-es évek elején, mikor az elektronikus zenék átvették a globális zenei színtéren az uralmat, akkor kezdődö a globális fúziós világzene új korszaka. A Nagy-Britanniában élő pakisztáni bevándorló, Aki Nawaz létrehozta a Nation Records zenei kiadót olyan zenekarokkal, amelyek a világ legkülönbözőbb részeiből érkeztek, és hasonló zenei ízléssel rendelkeztek. Az angol Transglobal Underground egyszerre épít a dél-afrikai zulu hagyományokra, az indiai transzcendentális szitárzenére és az egyiptomi származású Natasha Atlas csodálatos énekhangjára.

Az pedig csak hab a tortán, hogy amikor az 1990-es évek közepén Budapesten a cimbalmos Balogh Kálmánnal és az autentikus cigányzenét játszó Nagy Istvánnal felve ék a Rude Buddah című dalt, egészen globális fuzionális stílus születe . Azóta a legkülönbözőbb kontinenseken át ívelnek a zenei találkozások. A kanadai Bob Brozman egyaránt készített lemezt pápua új-guineai zenészekkel, a csendes óceáni szigetek zenészeivel, az afrikai mali blueson át a japán okinawai tradicionális zenei találkozásokig. Mindez fantasztikus, új hangzást kölcsönözve a zenének. A világzene mint műfaj azért is érdekes, mert egyrészt közvetítőként a legismeretlenebb népek zenéjét juttatja el a globális éterbe – ilyen a közép-amerikai garifunák zenéje, akiknek nyelve a kihalás szélére jutott, és épp a zenének köszönhetően kezdték visszakapni kulturális identitásukat és jövőjüket a múltjukon keresztül –, másrészt pedig a különböző zenei stílusok fuzionális keveredése során egyedi, különleges új hangzások születnek és kerülnek a slágerlisták élére.

A zene, a gasztronómia, a fúziós világ azért is fontos, mert a tradíciókból építkezve megmutatja a világ múltját, és ezzel a jövő ízlését formálja. Fúziókkal találkozunk az építészetben, a művészetben, a divatban, a gazdaságban, ezekből a találkozásokból pedig valami egészen új dolog és eredmény születik. A technológia és a fúziók szerepe a hálózatok világában egyre fontosabbá válik.

2011-ben Koppenhágában rendezték meg a legjelentősebb világzenei találkozót, a WOMEX-et (a világzenei expót), ahol a nyitóeseményt Magyararország adta Hungarian Heartbeats címmel. Az esemény előtt az a megtiszteltetés ért, hogy nyitóbeszédet tarthattam. Ebben azt mondtam, hogy a világzenei fúziók azért is fontosak, mert ami a zenében történik világzenei fronton, azt fogja követni a gazdaság is 2-3 év késéssel. Cégek és országok együttműködése, új utak keresése, új együ működések, új szereplők, új stílusok, egy különleges geopillanat hajnalán.

A világzenében különös szerepe van a helyeknek és a városoknak. A legfontosabb európai nagyvárosok − London, Amszterdam, Párizs, Berlin − a különböző etnikumok találkozópontja és olvasztótégelye, ahol számos zenei hatás érvényesül és születik újjá. Koppenhágában a WOMEX zenei megnyitójának másik gondolata az volt, hogy a zenei újjászületések következtében a helyek szerepe még jobban felértékelődik, és a múltból táplálkozva újra értelmet nyer, a 21. század trendjeire igazítva. Magyarország és a Kárpát-medence geopolitikai szempontból azért is fontos, mert egyszerre helyezkedik el az Új Selyemút nyugati kapujában, a baden-würtenbergi, a bajor, a lombardiai technológiai középvállalkozásokra épülő térség keleti kapujában és a római borostyánút közepén, ott, ahol ma a közép-európai autóipari központok találhatók. Természetesen – akárcsak a zenében – ezek a térségek, országok, helyek és alakzatok akkor tudják megtartani egyedi karakterüket, ha megőrzik tradíciójukat, és saját maguk erőforrásaira építkeznek. Ben Mandelson – a világzene első számú guruja – zenei producereként működik közre a legizgalmasabb zenei kiadványokban. Ő mondta, hogy jelenleg két ország világzenei produkciói mellett teszi le a voksát, mert annyira mélyből építkeznek: az egyik a dél-koreai (az Into the light-sorozat a legizgalmasabb dél-koreai zenéket tartalmazó válogatás), a másik a magyar. A magyar, népzenékre épülő, új világzenei formációk közt megtalálhatjuk hegedűn játszó cigányprímások játékát, mégpedig újraértelmezve és gitárprímásokra adaptálva, elcsodálkozhatunk azon, hogyan lehet a széki zenékből világraszólót alkotni, vagy a cimbalomjáték hagyományait 21. századira adaptálni, ahogy azt csak Lukács Miklós és Balogh Kálmán Cimbalomduója tudja, lemezükkel számos világzenei díjat aratva a közelmúltban.