Élhető és versenyképes városok

A városi életminőség: új mutatókra van szükség

A társadalmi, gazdasági és tudományos kapcsolatok és hálózatok sűrűsége, minősége és dinamizmusa a sikeres fejlődés és fejlesztés kulcsa: ezek fontosabb tényezők, mint a fizikai távolság, az adminisztratív jogi határok vagy az ún. kemény indikátorok. A kiegyensúlyozó fejlődés elengedhetetlen eleme, hogy a gazdasági fejlődés mellé a társadalmi és környezeti alrendszerek fejlődése is biztosító legyen, e szférák működése, ciklusaik összehangolása megvalósuljon. A gazdasági teljesítményt mérő mutatókat a társadalmi és környezeti szempontokkal együtt kell alkalmazni. A fejlődés mérésének szempontjai között szerepelnie kell a népesség jóléti szintjének, a jövedelmek társadalmi és területi eloszlása, egyenlőtlensége mértékének, az egészséges környezeti állapotnak és az erőforrások felhasználási módjának. Amennyiben a társadalmi, gazdasági fejlődést és előrehaladást szélesen értelmezve, egymással összefüggésben, mint kölcsönhatások rendszerét elemezzük, akkor a következő tényezőket kell vizsgálni: a gazdaság valós teljesítményét (például a valós költségeket); a társadalmi előrehaladást (például a társadalmi tőkét, a társadalmi egyenlőtlenségeket tekintve); a környezeti fenntarthatóságot. A társadalmi előrehaladás mérése pontosabb képet mutat, ha nem csupán a nemzeti, hanem térségi szinten értelmezett mutatórendszerekkel is mérjük a fejlődési folyamatokat. E mutatók többsége az életminőséget mint az élhető környezet legfontosabb komponensét azonosítja és méri. Ezek a közszolgáltatások fejlettségére, a környezet minőségére és a társadalmi stabilitásra, valamint a létbiztonságra vonatkoznak. A mutatók segítséget nyújtanak a helyi döntéshozók számára a fejlesztések előkészítéséhez és a jövőbeli fejlődés, növekedés stratégiai irányainak kijelöléséhez. 

Új versenyképesség: soft power

A soft power fogalmát és koncepcióját Joseph Nye amerikai politológus, a Harvard Egyetem egyik korábbi dékánja alkotta meg a meggyőzési képesség egy új megközelítésének a leírására, amelyben a befogadás és a vonzóképesség dominál az erő, a pénz és az elnyomás fele . A kifejezést a kutató először az 1990-ben megjelent Bound to Lead: The Changing Nature of American Power című könyvében használta, majd a koncepciót továbbfejlesztve, 2004-ben megjelentette Soft Power: The Means to Success in World Politics című könyvét. A fogalom azóta nemzetközileg ismertté vált a tudományos szférában, és az állami vezetők körében is használatos. 2007-ben a Kínai Kommunista Párt főtitkára, Hu Jintao a Kínai Kommunista Párt 17. Kongresszusán felszólalásában kijelentette, hogy Kínának növelnie kell „puha erejét”. Az amerikai honvédelmi miniszter, Robert Gates is kifejtette, hogy a soft powert fejleszteni kell, és több pénzt kell áldozni a nemzetbiztonsági diplomácia, a stratégiai kommunikáció, a külföldi segítségnyújtás, a civil akciók, valamint a gazdasági újjáépítés és fejlesztések támogatására. A soft power egyre inkább külpolitikai, nemzetközi kapcsolatokkal, befektetési döntésekkel összekapcsolódó fogalommá válik.

A puha erő vagy puha hatalomgyakorlás a kívánatos eredmények elérésének harmadik működési típusa. A hard power vagy kemény erő történelmileg dominánsabb, és reálisan mérhető a nemzeti teljesítménnyel és különböző mennyiségi mutatókkal (például a népesség számával, a katonai eszközökkel vagy a nemzet bruttó hazai termékével). E mutatók és erőforrások azonban nem mindig hozzák meg a kívánt eredményeket, amit az Egyesült Államok például a vietnámi háború idején tapasztalt meg először. A vonzóképesség, az attraktivitás mértékét egyéb szubjektív, közvéleménykutatásokkal, illetve egyedi interjúkkal és esettanulmányokkal mérhető tényezők is alakítják.

Napjainkban a világban a különböző állami berendezkedésektől, hatalomgyakorlási formáktól függően az erő eltérő típusai dominálnak. A fejlett demokráciákban az erő kevésbé markánsan jelenik meg a hatalomban, míg számos afrikai, preindusztriális gazdaságú országban a gyenge intézményrendszer fele egyeduralmi, autoriter hatalom működik. 

Az erő három formája

Az információs forradalom és a globalizációs folyamatok átformálják és „zsugorítják” a világot. Ha ezek a társadalmi-gazdasági folyamatok erősödnek, az elemzők a soft power dominanciájának erősödését vetítik előre.

Az információs társadalomban a nemzetállamok népességén, közösségein átívelő hálózatok virtuális nemzetközi közösségeket hoznak létre. Ennek következtében az állami szereplők mellé a civil és egyéb, nemzetközi szervezetek is jelentős szerepet játszanak a közösségek irányításában, befolyásolják az értékítéletet. E szervezetek szintén elősegítik a puha erők térnyerését. Az információmegosztás képessége az erő és a vonzóképesség egyik meghatározó tényezője. A puha erők fejlesztésében azok az országok érhetnek el sikereket, amelyek többcsatornás, összete kommunikációt működtetnek, érvényesítik a globális normákat (szabad áramlások), belföldi és nemzetközi értékeik megbízhatóságot sugároznak, valamint bel- és külpolitikai viszonyaik hitelesek.

A soft power mérése

2010-ben a koncepció fejlődése mérföldkőhöz érkezett, mikor a definiálástól elmozdulva a fogalom pontos ismérveit, minőségét és mérhetőségét kezdték vizsgálni. Az első komplex, több mutatón alapuló Soft Power Index kifejlesztése a brit The Institute for Government (IfG) senior kutatójához, Jonathan McCloryhoz kapcsolódik. Az IfG a pártok és a kormány irányításával működő jótékonysági szervezete, amelynek célja, hogy kutatásaival növelje a kormányzás hatékonyságát. McClory szakterülete kiterjed a diplomácia és a külpolitikai stratégiák vizsgálatára, valamint a kulturális kapcsolatok, a kreatív iparágak és a területi márkaépítés, térségmarketing területére. Az indexet városi és országos szinten is mérik, eredményeit évente a Monocle Magazine publikálja, a módszertani megalapozással bővített vizsgálatot pedig az IfG New Persuaders című kiadványa tartalmazza. Az index statisztikai mérőszámokat és szubjektív felméréseken alapuló adatokat ötvözve, összesen 50 mutató vizsgálatával állapít meg rangsort az országok között. A mutatókat öt statisztikai adatokon alapuló és hét szubjektív adatokat összesítő alindex szerint rendezik. Ezek a kormányzás minőségét, a diplomáciai infrastruktúrát, a kulturális kibocsátást, az oktatási kapacitásokat és az innovációs, üzleti szempontú vonzóképességüket írják le. Az index végső értékének megállapításában az objektív alindexek részaránya 70, a szubjektív alindexeké pedig 30%. Az index az első 30 országot mutatja be.

88. ábra. A soft power index alkotóelemei

Forrás: Institute for Government, http://www.instituteforgovernment.org.uk/sites/default/ les/ publications/ The%20new%20persuaders%20III_0.pdf