A személyes élmény a 21. század új szolgáltatása

A 21. század a technológiai fejlődés új és izgalmas korszakát nyitotta meg. Már evidensnek hat az a kijelentés, hogy a technológiai újítások révén megvalósuló és lezajlott kommunikációs forradalom megszüntette a földrajzi távolságokat. Azonban fontos megjegyezni, hogy épp a földrajzi távolságok megszűnése eredményezte azt, hogy a helyek, a terek egyedi (társadalmi, környezeti, gazdasági vagy kulturális) értékei felértékelődtek a globálissá váló világ folyamában. A nyitott gazdasági és társadalmi térré átalakuló Föld azonban olyan kihívások (például versenyképesség) elé állította a gazdaságokat és a társadalmakat, amelyek korábban nem jelentettek markáns problémákat a nemzetek számára. A történelem során ugyanis többé-kevésbé megvoltak azok a visszatartó erők (például természeti határok, politikai-háborús események), amelyek mesterségesen, de bizonyos fokú védelmet biztosítottak az országok és nemzetek számára. További fontos folyamat volt, hogy földrajzi, térbeli értelemben a világ működési mechanizmusai a nemzetek szintjéről egyre inkább a városok irányába mozdultak el, azaz a makroszint szerepe és meghatározottsága fokozatosan csökkent a mikroszinttel szemben. 

A társadalomban történt változások közül a legfontosabb az volt, hogy fokozatosan felértékelődö az egyének szerepe. Ugyanis a technológiai fejlődés komoly hatást gyakorolt az elmúlt évtizedben megszülető és felnövő generációra, ahol az individuum (önmaga személye, az egyén), az önmegvalósítás (az önbeteljesítés, az önkifejezés) és a szabadság mint általános eszme és elv (az információhoz való hozzáférés, a mobilitás stb.) szerepe minden eddiginél markánsabban megjelenik és visszatükröződik a társadalom részéről.

A földrajzi és társadalmi változások – ahol a mikroszint és az egyének kerültek előtérbe – már nem maradnak nyom nélkül az ehhez szorosan kapcsolódó gazdasági mechanizmusokban sem. A tömegigények helye az egyéni igényekre való reagálás, a mennyiség (tömegtermelés, ipari termelés) helye a minőség (egyedi, kézzel vagy limitált mennyiségben készült áruk, műhely- vagy kisipari termékek) fontossága lépett előtérbe, átalakítva az addig megszokott gazdasági-termelési felfogást és működési módot, amelynek központi elemét a termék ára, a piac nagysága és a költségek jelentették. Helyette a fogyasztó mint célcsoport megnyerése, elkötelezése és megtartása került előtérbe, akinek eléréséhez szükséges volt, hogy részeivé váljon a folyamatoknak, ezáltal különleges élményt biztosítva a vásárlás vagy szolgáltatás igénybevétele kapcsán. Az élmény ugyanis közvetlenül az egyén boldogságához köthető, ami a jelenlegi generáció számára talán az egyik legfontosabb cél.

Ez a gondolkodásmód egyre inkább becsatornázódott a tágabban vett gazdaság, a tervezés, a szolgáltatások, az oktatás és az üzleti világ életébe is, ez pedig merőben új felfogást és hozzáállást eredményezett, amely végeredményét tekintve az élményt a 21. század új szolgáltatásaként vezeti be.

Az „élmény” a gazdaság szolgálatába áll

Miért tudott az „élmény” meghatározóvá válni? A választ mindenképp az emberi pszichológiában és a digitális forradalom kapcsolatában kell keresni. Az embereket érő képi-hangi ingerek mennyisége megsokszorozódott, valamint a külső behatások (fejlett üzleti- és marketingkommunikáció, az emberi pszichológia és viselkedés alapos és részletes tudományos megismerése és felhasználása stb.) egyre befolyásolhatóbbá és irányíthatóbbá tették a fogyasztókat. Tehát az „élmény” képzet megteremtése valósággá vált, amit természetesen (gazdasági és üzleti) versenyelőnyként lehete alkalmazni. Az emberek számára pedig az „élmény” mint orientáló tényező és szempont egyre inkább beépült és meghatározó elemmé lépett elő a személyes döntéshozatali folyamataikban, gondolkodásukban és mindennapi életükben. Ezt támasztja alá Richard Florida kijelentése is, aki szerint az emberek az életük minőségét már nem az anyagi javak, hanem az általuk fogyasztott élmények alapján mérik és határozzák meg. 

 

Forrás: Kovács Dezső (2014): Élmény, élménygazdaság, élménytársadalom és turizmus. In: Turizmus Bulletin.

Az élmény gazdasági és társadalmi szerepének felértékelődését Alvin Toffler jelezte előre, aki már 1970-ben megjósolta az élmény fontosságát, az élményipar előretörését Future Shock („Jövősokk”) című könyvében. Pár évtizeddel később, 1992-ben az élmény társadalomra való hatásáról és az „élménytársadalom” kialakulásáról Gerhard Schulze Die Erlebnisgesellschaft — Kultursoziologie der Gegenwart című, hasonló témájú könyve vált megkerülhetetlen tudományos művé a témában. Természetesen nemcsak társadalmi, hanem gazdasági szempontból is történtek előrelépések az „élmény” gazdasági fókuszú értelmezése kapcsán. Ennek kapcsán B. Joseph Pine és James Gilmore 1999-ben kiadott The Experience Economy („Az élmény gazdasága”) című, sok vitát kiváltó könyve hozott komoly áttörést, és tette szélesebb körben ismertté az ún. experience economy (‚élmény- gazdaság’) fogalmát. Az élménygazdaság definíciója lényegében egy jelenleg is zajló gazdasági szerkezetváltással van összefüggésben, ami azt jelenti – B. Joseph Pine és James Gilmore szerint –, hogy a szolgáltatás gazdasága helyett az élménygazdaság korszaka fog előtérbe kerülni. Ez a tendencia főleg azokban az országokban figyelhető meg, ahol a társadalom már elért egy bizonyos társadalmi jóléti szintet. Ez lényegében azt jelenti, hogy a társadalom igénye már nemcsak a javak és a szolgáltatások kielégítése, hanem az élmények biztosítása, ahol a gazdasági tevékenység vagy szolgáltatás olyan beállításban, „színpadias” megrendezésben történik, hogy bevonja a tevékenységbe a vásárlót, ezáltal egyéni főszerepet, személyre szóló, emlékezetes élményt biztosítva számára. Ugyanis a személyek előtérbe helyezése révén gazdasági előnyt érhetünk el, ami végeredményét tekintve bizonyos szintű értéknövekedést biztosít a vállalatok számára.

Fontos azonban kitérni arra is, hogy a gazdasági kínálat utolsó lépcsőfokán nem az élménygazdaság helyezkedik el, hanem a customization (az egyénre szabás) elvét megvalósító transformation (az átalakítás) gazdasága. Ennek eléréséhez olyan gazdaságra és gazdasági környezetre van szükség, amely fel van készülve az élményalapúság adaptálására, hiszen ennek hiányában lehetetlen versenyben maradni.