A következő évtized a következő száz évben

A világ átalakulásának előterében – Mit hoz a jövő?

Nem meglepő, hogy a jövőre vonatkozó előrejelzéseket nagymértékben befolyásolja, hogy ki készíti azokat, és az milyen szemüvegen át nézi a világot. A következő néhány példa részben ezt a minden előrejelzésben megtalálható elfogultságot illusztrálja, részben pedig azt mutatja meg, hogy milyen nehézségekkel kell számolniuk a jövőre vonatkozó prognózisokkal foglalkozó szakembereknek, milyen sokféle elvárással találkozhatnak. Az elmúlt évek egyik legnagyobb visszhangot kapott jövőkutató tanulmánya az amerikai George Friedman két kötetben megjelent, a következő száz évre és tíz évre szóló előrejelzése volt. Biztonságpolitikai szakértőként Friedman biztonságpolitikai szemüvegen át nézi a világot. Előrejelzése középpontjában az Egyesült Államok áll, amely a hidegháborús korszak lezárultával mára a szerző szerint birodalmi szerepbe került, amit azonban vonakodik vállalni, mert annak külpolitikai feladatai ellentétben állnak belső köztársasági berendezkedésével. Ebből, és a pénzügyi válság következtében az Egyesült Államokban is megjelenő belső gazdasági problémákból adódik a mai amerikai külpolitika bizonytalansága.

Friedman szerint a gazdasági válság következtében az állam szerepe mindenhol erősödik, ezzel az amerikai birodalmi szerep betöltése még fontosabbá válik. Ebben a szerepében az Egyesült Államok legfőbb feladata a hatalmi egyensúly megtalálása. 

George Friedman 2025-ig szóló tízéves előrejelzése

 

Forrás: George Friedman, The Next Decade

Friedman előrejelzésének középpontjában döntően Oroszország áll, emellett kiemelt szerepet kap még a Közel-Kelet is. Oroszországgal kapcsolatban Friedman az ország gazdasági erősödésére és ezzel párhuzamosan politikai ambícióinak az erősödésére számít. Ez a tendencia meghatározó lesz Európa helyzetének alakulására is, mivel a szerző szerint Németország a gazdasági érdekeit követve igyekszik majd szorosabbra fűzni a kapcsolatait Oroszországgal. Ez egyrészt tovább fékezi és nehezíti az európai integrációt és együttműködést, másrészt az Egyesült Államok számára különösen fontossá teszi a közép- kelet-európai országokat, köztük kiemelten Lengyelországot és Magyarországot a német–orosz közeledés fékezésében, csillapításában. A Közel-Kelet Friedman szerint a következő évtizedben is válsággóc marad, a latin-amerikai régióban pedig az Egyesült Államoknak Kubára és Mexikóra kell koncentrálnia. Felértékelődik az amerikai külpolitikában a nyugat-csendes-óceáni régió, ahol a szerző Kína dinamikus felemelkedésének megtörésére, lassulására számít, ugyanakkor a japán gazdaság gyengélkedése mia , illetve az ország fejlődése okán is felértékelődik a régióban Dél-Korea szerepe. Afrikától ugyanakkor a szerző szerint a fontos amerikai érdekek hiánya és a térség fejletlenségéből adódó magas kockázatok mia is érdemes az amerikai kormányzatnak távol tartania magát.

A globális trendek közül a szerző a demográfiával kapcsolatban a fejlett országok társadalmai elöregedésének észrevehetővé válását, az energiával kapcsolatban pedig a távolabbi jövő számára elegendő energiát biztosító energiaforrásokra irányuló kutatások megkezdését emeli ki.

Hidegháborúra emlékeztető és tényleges háborús konfliktusok mentén építi fel Friedman a jövő forgatókönyvét a következő száz évre vonatkozó előrejelzéséről szóló könyvében is. A szerző szerint a 21. század egyértelműen Amerika évszázada lesz, annak alakításában az Egyesült Államoké lesz a meghatározó szerep. Az Egyesült Államok stratégiája Friedman szerint a nyugati félteke teljes amerikai ellenőrzés alatt tartására és a világ óceánjai feletti amerikai dominanciára épül. A szerző biztonságpolitikai szemléletéből fakadóan a következő száz évre vonatkozó előrejelzésében láthatóan a konfliktusoké a legfőbb szerep.