A geoökonómia kora

A gazdasági szankciókkal, versengő kereskedelmi rezsimekkel, valuta-árfolyamokkal, valamint alapanyag- és valutamanipulációkkal folytatott háborúk korában a World Economic Forum (WEF) hét olyan kihívást nevezett meg, amelyek a geoökonómiai stratégiák megfelelő kialakítását érintik. A globalizáció lehetővé tette a nagyhatalmak számára, hogy az egész világra kiterjedő stratégiákat alkossanak, de anélkül, hogy regionális hegemón státuszukról lemondtak volna. Az utóbbi években a kisebb hatalmú államok is a regionális hegemón státuszú országok köré csoportosultak. A túlzott egymásrautaltság azonban legalább annyira lehet a törékeny biztonság fenntartója, mint egy háború kirobbanásának előidézője: a szoros kapcsolatok, főleg, ha kiegyensúlyozatlanok, nagyon könnyen elmérgesedhetnek. 

Geopolitika és globalizáció

A geopolitikai verseny átalakítja a globális gazdaságot, a globális erőviszonyokat és a kormányzást. A pénzügyi-gazdasági válság előtt a geopolitika inkább csak helyi szinten játszott szerepet, manapság azonban újra fellángoltak a nagyhatalmak közötti konfliktusok is. Ezek közül a legkiemelkedőbbek a Nyugat és Oroszország, a Kína és szomszédjai közötti konfliktusok, illetve a Közel-Kelet egyre többrétegűvé váló válsága. 

Habár számos háború zajlik a világban Damaszkusztól Ukrajnáig, a legfontosabb csatatérnek manapság a gazdaság számít. A katonai csapások helyét átveszik a gazdasági szankciók, a katonai szövetségekét az egymással versenyző kereskedelmi rendszerek. A valutaháborúk valószínűsége ma sokkal nagyobb, mint a területfoglalásoké, illetve bizonyos nyersanyagok árának manipulálása (például az olajé) hatásosabbnak bizonyul, mint a konvencionális fegyverkezési verseny. Mindezekből jól látható, hogy a geoökonómia felemelkedésének vagyunk tanúi, egy olyan versenynek, amely a kereskedelem nyelvén, de a háború logikája szerint zajlik.

A geoökonómia egyszerre jelenti a globalizáció antitézisét és a legnagyobb győzelmét is. Az országok kölcsönös függősége és összekapcsoltsága olyan méreteket ölt, hogy az ebből való kizárás lehetősége mindenki számára egy háborús konfliktus súlyával ér fel.

A WEF tanulmánya feltárja a geoökonómiai kihívásokat, és rávilágít azokra az erőteljes trendekre, amelyek újraformálják a világot, megváltoztatják az országok közötti verseny körülményeit. Mindezek egy olyan világot rajzolnak ki, amelyben az erő birtoklása legalább olyan fontos lesz, mint a profit utáni hajsza, és mindehhez az állam fokozódó gazdasági szerepvállalása társul; a gazdasági hadviselés aláássa a gazdasági integrációt; a multilaterális rendszerek ahelyett, hogy globálissá válnának, inkább visszafejlődnek regionális szintre; az olajárak alacsonyak és ingadozóak lesznek, ezáltal a verseny nem az erőforrásokért, hanem a piacokért fog zajlani.

Hét kihívás a Wef tanulmánya alapján:

• gazdasági hadviselés
• a kereskedelmi párbeszédek „geopolitizálódása”
• államkapitalizmus 2.0
• a zárt piacokért (és nem az erőforrásokért) zajló verseny
• a legnagyobbak túlélése és a periféria kiüresedése
• az infrastruktúra-fejlesztéseken keresztül kipülő kínai szövetségesi háló • olajárak csökkenése 

Ezekből a folyamatokból várhatóan azok az államok és szövetségek kerülhetnek ki nyertesként, amelyek képesek a saját képükre formálni a jövőt (Kína, az USA, az EU), míg a legnagyobb vesztesek azok a nemzetközi szervezetek lesznek, amelyek nem számíthatnak a nagyhatalmak támogatására, vagy arra az autonómiára, amely lehetővé tette számukra, hogy e hatalmak között közvetítsenek. A globális szintű vezetés vagy koordináció hiányában a globális normák és standardok eróziója és egy regionális hatalmak dominanciája által jellemezhető multipoláris erődinamika van kialakulóban. 

Gazdasági hadviselés

A fejlett országok egyre kevésbé hajlandóak katonai erő alkalmazásával külpolitikai célokat megvalósítani, ennek kompenzálásaként globális gazdasági befolyásukat használják arra, hogy a hatalmukat kiterjesszék. Az Oroszország ellen nemrégiben meghozott nyugati szankciók a hidegháború óta az első nagyhatalmi konfliktus megnyilvánulásai. A gazdasági szankciók a geoökonómia fő eszközeit jelentik, amelyek széles skálán mozoghatnak, egy szigorúbb importtermékekre vonatkozó egészségügyi szabályozástól kezdve egészen a teljes gazdasági blokádig. A szankciók rendszerint kétélű fegyverek, mivel annak az országnak az érdekei is sérülnek, amelyik bevezeti őket, ráadásul a szankciók ellenlépéseket is generálhatnak.

E trend következményeit még nem lehet biztosan látni, de az egyik a globális vállalatok deglobalizálódása lehet. Ez azt jelenti, hogy a multinacionális vállalatoknak vissza kell térniük nemzeti gyökereikhez, és egyre inkább a saját államukhoz kapcsolódva kell magukra gondolniuk, döntéseiket is velük, illetve az általuk képviselt külpolitikai álláspon al összhangban kell meghozniuk. Egy másik potenciális következmény a nemzetközi kereskedelem mintázatainak átalakulása lehet, az új geopolitikai nyomvonalak mentén.

Ezeknek a geoökonómiai „hadjáratoknak” a kimenetele ugyanakkor nem zéró összegű játszma. Egy erősebb gazdaság, amelynek bővebb eszköztára és több lehetősége van, sokkal nagyobb kárt tud okozni a célországnak, mint amire cserébe számíthat. Ugyanakkor a szankciók nem feltétlenül érik el a céljukat, a folyamat végén sokszor egy „nevető harmadik” pro tál. Függetlenül attól, hogy elérik a céljukat, vagy sem, a szankciók mindenképpen nagy gazdasági hatást gyakorolnak az adott országra: a technológiai fejlődés lassul, a lakosság életszínvonala csökken, ami végső soron politikai instabilitáshoz vezethet, és akár a fennálló rezsim bukását is okozhatja. A folyamat másik vesztesei a nyugati székhelyű multinacionális vállalatok lehetnek, amelyek potenciálisan jelentős piacokat veszíthetnek el. A folyamat relatív nyertesei az USA és az EU lesznek, amennyiben a gazdasági befolyásuk szintjét fenn tudják tartani, illetve „nevető harmadikként” Kína. A szankciókkal sújto országok és a nyugati multinacionális cégek melle a nemzetközi kereskedelmi szervezetek is valószínűleg vesztesen kerülnek ki a folyamatból, mivel kevéssé képesek hatni a folyamatokra, ez pedig megkérdőjelezi a hitelességüket. 

A kereskedelmi párbeszédek geopolitizálódása

Világszerte új pánregionális, regionális vagy országok közötti kereskedelmi párbeszédek és egyezmények látnak napvilágot, amelyek egyes vélemények szerint betölthetik a korábbi WTO-egyezmények szerepét, de valószínűbb, hogy a multipolarizálódást és a regionális blokkok közötti – nem feltétlenül csak – kereskedelmi természetű versenyt erősítik fel. A legjobb példa erre Kína és Oroszország új világrend kialakítására irányuló törekvése új kereskedelmi övezetek kialakítása, illetve a szomszédos országokban történő befolyásnövelés révén.

Kína a Regional Comprehensive Economic Partnershipet szeretné létrehozni az USA által vezete Trans Paci c Partnership ellenében, Oroszország pedig az Eurázsiai Unió létrehozására törekszik az EU-val szemben. Mindezekhez jelentős pénzügyi forrásokat is hajlandóak hozzákapcsolni az Asian Infrastructure Investment Bank és az Eurasian Development Bank közreműködésével. Az elkövetkező években érdekesen alakulhat Kína és Oroszország nagyhatalmi ambícióinak összeegyeztetése az Eurázsiai Unió és a Selyemút Gazdasági Övezet vonatkozásában, emellett kérdéses, hogyan fogják kezelni ezt a helyzetet a közép-ázsiai országok.