A fúziók és hálózatok korában élünk

Új csillagok születnek – A fúziós energia

A fúziós energia tulajdonképpen a maghasadás útján létrejövő energia fordítottja; az energia nem az atomok hasadásából, hanem azok összeolvadása során jön létre. A folyamatnak nap mint nap tanúi vagyunk, hiszen a Nap is így működik. A magfúzió kétszer, háromszor több energiát képes termelni, mint a maghasadás. Az üzemanyaga nem mérgező, fosszilis vagy különösebben ritka, hiszen a fúzió hidrogénatomokkal működik, amely a leggyakoribb elem az univerzumban. Bármilyen probléma esetén a fúzió egyszerűen leáll. Egyáltalán nem, vagy csak nagyon kevés radioaktív hulladékot termel, mellékterméke a hélium, amely szintén hasznosítható. Sajnos azonban a fúziós kutatások lassúak, túlságosan óvatosak és nagyon nagy ráfordítással igen kevés eredményt hoznak. Az akadémiai körülmények sem mindig kedvezőek e kutatások szempontjából, mivel egyrészről az egyetemek légköre, illetve az állami finanszírozás miatt az ott dolgozóknak nem feltétlenül érdeke a kézzelfogható produktum létrehozása adott határidőn és költségvetésen belül maradva, másrészről az egyetemi kutatások elsődleges célja nem is a hatékony energiatermelés, hanem tudományos tézisek tesztelése és ezek eredményeinek alapos és minden részletre kiterjedő tanulmányokban történő közzététele. Pedig jó lenne, ha felgyorsulnának a fúziós energia gyakorlati felhasznását célzó kutatások, mert a helyzet sürgető, világunknak egyre nagyobb szüksége van a tiszta energiára. 

Az emberiség energiaigénye óriási, ennek környezeti nyomai és következményei nemkülönben. Olyan energiaforrásra lenne szükségünk, amely olcsóbb, mint a jelenlegi fosszilis energiahordozókon alapuló, nem jár széndioxid-kibocsátással, és legalább annyira megbízható, mint a jelenlegi rendszer. Vagyis tulajdonképpen egy energiacsodára lenne szükségünk. A működő kereskedelmi célú fúziós energia ma már inkább csak idő kérdése, a lehetősége nem vitatott. Valószínűleg a fúziós energia létrehozása is egy olyan emberi teljesítmény lesz, mint a repülés vagy az ember Holdra szállása, amelyek egészen addig lehetetlennek tűntek, amíg valaki meg nem tette ezeket.

Nouvelle Vauge-tól a Michlein csillagig

A gasztroglobalizáció 2007-ben kezde elterjedni a köztudatban. Az új gasztronómiai világtrend a fúziós konyha. Előzményeként Paul Bocuse-re szokás hivatkozni, aki kidolgozta a nouvelle cuisine módszereit, kis adagokban, művészi kompozíciókban tálalt, s a könnyebb emészthetőség kedvéért a kövön, lapon, grillen sütést, párolást preferálta. Az új trend azonban lendületét, s magát a fúziós konyha nevet már Wolfgang Pucktól kapta, aki kaliforniai éttermében először házasította az ázsiai konyhát az európaival.

Két újságíró, Henri Gault és Christian Millau közreadott egy tízpontos kiáltványt "Éljen az új konyha" címmel, melynek lényege az volt, hogy szakítani kell a 19. század kőbe vésett szabályaival. A nouvelle cuisine mozgalmához számos eltérő felfogású, azaz teljesen különböző módszerű szakács csatlakozott. Néhányukra persze hatott a japán konyha: ezért van az, hogy a mai nyugati csúcskonyhák kis adagos degusztációs menüi formailag a japán konyhából erednek. A fúziós konyha elnevezést a nyolcvanas évek eleje óta a keleti és a nyugati, két alapvetően eltérő konyhakultúra ötvözésére használják. A fúzió a zenében is használt fogalom, különösen, amikor a jazzműfajokat ötvözik más zenei irányzatokkal, de fúziónak tekinthetőek a világzenék is, ahol a különböző tradicionális zenék határokon és kontinenseken átívelve találkoznak egymással és hoznak létre egészen új stílusokat és zenei ízeket. 

 

gasztronómiai fúzió 

A fúziós konyha gyökerei egészen a múlt század végéig nyúlnak vissza. Gong Ting Su friss bevándorlóként 1883-ban nyitott leveskifőzdét a kaliforniai Hanfordben. Fia Henry Wing néven vitte tovább az üzletet, bővítette az étlapot, s igen sokat kísérletezett. Az unokát Richard Wingnek hívták, s hatványozottan örökölte a tehetséget. A második világháború idején akkora sikert aratott tábori szakácsként, hogy George C. Marshall tábornok is felfigyelt rá. A tábornok sok ételre volt allergiás, így mikor a háború után elnöki különmegbízott ként Kínába és Európába indult, a tehetséges Winget szerződtette főelőkóstolónak s személyi főzőmesternek. Évekig utaztak, így a szakács behatóan tanulmányozhatta az anyaországi kínai és a francia konyhát. Mikor hazatért Hanfordbe, az ötvenes évek végére olyan egyéni stílust teremtett, amit méltatói ettől kezdve a francia–kínai fúzióra utalva chinoise cuisine néven emlegetnek.